Olvass bele! – részletek

A tükörbe nézés művészete

Immunmoduláns

Átlagos bárki lehet

enkonyvem.hu

A tükörbe nézés művészete

A mesék – mint az életünkben minden és mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk – tükröt tartanak nekünk.

Mit látsz, ha belenézel?

A képmásodat vagy más képet, mint amit látni szeretnél?

A legismertebb tükrös mesében a mostoha bűvös tükre (a tudatalattija) azt mutatta, hogy az ártatlan, romlatlan Hófehérke szebb, mint ő. Ezt akarta látni, hiszen vihar dúlt a lelkében. Nem látta önmagát, a saját szépségét.

Ó, milyen szubjektív fogalom a szépség?!

Az egyik kedvenc mondásom: „Ha szereted, szépnek látod. És minél szebbnek látod, annál jobban szereted.”

A szeretet megszépít. Szerintem ezt mindannyian tudjuk… és remélem, mindannyian tapasztalatból!

Mit üzen nekünk a gonosz mostoha? Nekem a rosszabbik énemet. Semmiképpen nem az igazi anyánk csúnyább, rosszabb változatát, hanem azt a rút oldalamat, amitől félek. Amit legszívesebben letagadnék.

Úgy tűnik, a legtöbb mesében elég a királylánynak szépnek lennie.

De csak úgy tűnik!

(…)

enkonyvem.hu

Immunmoduláns

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a saját immunrendszerünk, az egészségünk érdekében. Ki-ki a maga módján! Nálam ebben a projektben az első helyen a lélekápolás áll.

Meg fogod érteni, hogy az én olvasatomban az immunmoduláció a harmóniára való törekvést jelenti.

Nálam pl. az MLM a Mindig Legyél Mosolygós rövidítése! Ne értsd félre! Mindig, amikor csak lehet, de nem mindenáron! Én is sírok néha. Az én fejem fölött is összecsapnak időnként a hullámok, az én autóm szélvédője sincs védve a kavicsok ellen.

Emlékszel, mit mondtam az allergiára? „Egyes emberek a normálistól eltérő módon reagálnak egyébként ártalmatlan behatásokra.” Mi számít persze normálisnak… attól eltérőnek… és mi számít ártalmatlan behatásnak?

Szemléletes példa erre, hogy amikor hibaüzenetet kapsz a számítógépedtől, nem kezdesz el kiabálni vele. Most nevetsz, mert butaságnak tűnik a dolog. De nevetsz-e akkor is, ha a hibaüzenet a férjedtől, a gyerekedtől vagy a főnöködtől jön?

Van olyan, hogy többet eszünk-iszunk-dolgozunk a „kelleténél”. Na, ez az a „kellete”, a kellő mértéke, az immunmoduláns, a kibillent dolgok kiegyensúlyozása. Amikor túlettem magam, másnap koplalok. Ha sokat dolgoztam, szakítok időt a pihenésre. Figyelek a jelekre: a fáradtság azt üzeni az agynak, hogy „most vond ki magad egy időre a forgalomból”. Ilyenkor húz minket az ágy, aluszékonyakká válunk, nincs kedvünk semmihez. Ha viszont a hibajelző piros lámpát iktatnád ki, amikor mondjuk fogytán az üzemanyag…?!

… pedig a szervezetünkben is villognak a pici piros lámpácskák! Először csak szemhéjrángás vagy derékfájás formájában. Kiiktatni nem tudjuk ezeket, de figyelmen kívül hagyni igen. Nincs az a kávé, nincs az a poliszacharid vagy bétaglükán, ami ilyenkor segít!

Ha éhes vagy, egyél!

Ha szomjas vagy, igyál!

Ha álmos vagy, aludj!

Ilyen egyszerű lenne? Igen is meg nem is.

(…)

enkonyvem.hu

Átlagos bárki lehet

 

A kávé az csak kávé.
Hogy megeszed (mert a Black a szádban is oldódik, ha nincs a közelben víz), vagy joghurtba kevered, vagy teljesen szabályosan megiszod, esetleg a hasadra kened (bocs a hajadra!), pólót, tojást vagy tetszetős képeket festesz vele, az a te választásod.
De ha csak megiszod: mindig ugyanakkor és ugyanúgy, és soha nem teszel Nutellát a Cream kávéba, chilit, levendulát, kardamommagot vagy fahéjat a Zhi Mochába, vagy könyörgöm, csak egy gombóc vaníliafagyit a feketekávéba… akkor… nem, nem fogom kimondani, hogy mit gondolok rólad, hiszen téged is arra kértelek, hogy ne címkézz!

Akkor csak képzeld el, vannak olyan elvetemültek a világban, akik gyermeki örömmel vetik bele magukat a kísérletezésbe, próbálkoznak, nem félnek a hibázástól… hiszen azt nem is kudarcként élik meg, csupán egy újabb tapasztalatnak.

Nálunk családi vonás, hogy a dolgokat nem csak egy adott, nem csak az eredeti környezetükben, a nekik szánt rendeltetés szerint teszteljük/használjuk.

A mi nappalinkban van egy feketére festett fürdőkád és aranyhalak úszkálnak benne.
A csipketerítőt a falra akasztottam, azon tartom a fülbevalóimat.

Bence fiunk világbajnok fotója se születhetett volna meg a számítógépből kiszerelt és a hangyócák terelésére fölhasznált számítógép-ventillátor nélkül!

Hol húzódik a határ a kreatív és a renitens között?

Minden gyerek (és felnőtt is) tehetséges valamiben. Észrevesszük-e, ha valaki rendkívül precíz, a másik szemléletesen magyaráz? Megosztjuk-e a barátaink bölcs mondatait, szebbnél szebb képeit a Facebookon, vagy csak idézetek mögé bújunk, idegenek bejegyzéseit lájkoljuk?

(…)

 

Szeretnéd elolvasni a könyvet?